A jedi és a keleti vallások

„Nincs érzelem, csak béke.

Nincs tudatlanság, csak bölcsesség.

Nincs szenvedély csak derű.

Nincs halál, csak az Erő.”

A STAR WARS jedi-i a jó és a rossz küzdelmének szimbólumai. Ami azonban érdekes, hogy bár a filmben Luke győz, és ő van főszerepben, a jedik tanítása szerint az önzés, a szenvedélyeskedés, a magamutogatás, az „amerikai álom” a sötét oldal sajátja. A jedik eredetileg egyfajta sci-fi shaolin rendként kezdték, a párhuzam a távolkeleti harcművész stílusokkal és filozófiákkal szembetűnő. Az örök élet, a halál, mint elkerülendő rossz, inkább a nyugati kultúrákra jellemző. A jedik, bár az életet védik, tisztában vannak a ténnyel, hogy egyszer minden véget ér, és ha a lét valóban túlmutat a puszta biológiai működésen, az élet mit sem érhet halál nélkül, hisz egy olyan út, aminek nincs vége, nem is vezethet sehova. Az élet utáni lét eredetileg egy sith lovag találmánya volt, de őt megölte a tanítványa. Érdekes, hogy ezt a képességet olyan jedik használják a filmben, mint Yoda, vagy Obi-Van. Obi-van visszatérését magyarázhatjuk azzal, hogy volt még elintéznivalója, hisz el kellett mondania az igazat Lukenak. Ő az erő rend oldalát követte, ami inkább hasonlít a Bushido-ra. Halála is szamurájhoz méltó, hisz becsületes harcban halt meg, amit az igazságért vívott. Az, hogy a film végén három jedi csak azért jön vissza a halálból, hogy a tábortüzet nézze, tipikus hollywoodi fogás, de szerintem nem illik bele a jedikről kialakult képbe. A jediknek nem csak céljaik, de életvitelük is hasonló a távolkeleti szerzetesekéhez. Őket is maximum öt éves korukig elviszik a kolostorba, onnantól kezdve, pedig szigorú szabályok szerint élnek. Ők is elhagyhatták a kolostort, és kezdhettek világi életet. A meditáció, a mindennapi életben fontos dolgok (tanítás, gyógyítás, vagy épp az űrhajóvezetés és a gonoszok halomrakaszabolása), a lélek művelése mind mind fontos részei a szerzetes életének. Problémáik azonban pont olyanok, mint bárki máséi. Anakin szerelme Padme iránt hasonlít a Szamszára történetére, ott is elhagyja Tashi a kolostort, hogy feleségül vegyen egy lányt, akinek még a nevét se tudja akkor még. Erről persze az ember eszébe jut a tékozló fiú története is, de az happy end és sokkal rövidebb. Ahogy keleten is voltak békésebb és harciasabb rendek, úgy a jedik közt is voltak különböző kasztok. Ezek felsorolásába nem megyek bele, részletesebben a STAR WARS d20-ban lehet ennek utánanézni.

Ami nagy különbség a kettő rend közt, az az erők jellege. Egy igazi keleti szerzetes nem kényszerítené másra az akaratát, bár van egy keleti mese, amiben a kapzsi kereskedőt a bölcs taoista szerzetes megtréfálja, így a szegények ételhez juthatnak. Amit a jedik elmetrükknek neveznek, azt a keleti szerzetesek nem használták volna hétköznapi szinten (gondolok itt arra az esetre, amikor Obi-van „megtrükközte” a drogkereskedőt).

„Okos, aki érti az embereket;

aki önmagát érti: ihletett.

Hatalmas, aki másokat legyőz;

aki önmagát legyőzi: erős.

Aki törekszik: nincs híján akaratnak;

aki megelégszik: gazdag.

Aki nem veszti természetét: hosszúéletű;

aki nem veszti emlékezetét: örökéletű.”

Ilyen szempontból Qui-Gon Jin hozzáállása sokkal közelebb áll a kelti gondolkodáshoz, az ő életvitele sokkal jobban hasonlít arra, amit a taoisták úgy hívnak „vej vu-vej”, azaz cselekvés nélküli cselekvés. „ne töpreng, csak érezz” ahogy Qui-Gon mester mondaná, arról szól, hogy a jövő miatti aggódás és a múlton való töprengés nem visz semmire, az ember akkor jut legtovább, ha természetesen cselekszik, nem idegeskedik folyton. A vej írásjele egy majom kéz, de fát és erdőt is jelenthet. A vej vu-vej tehát annyit tesz: „csak semmi majomkodás, lásd meg a fától az erdőt”. A jedik könnyedsége is ebből a természetes viselkedésből ered. A STAR WARS korában egy emberbe annyi fémet bele tudnak műteni, hogy a végére úgy hasonlít egy kólaautomatára a sok páncél, beépített fegyver, radar, reflexjavítás stb. miatt, hogy az anyja se ismerjen rá. A fejvadászok történetében le van írva, hogy az egyik birodalmi fejvadász olyan gyors, hogy a katonák azt hitték, hogy átment rajta a lövedék, mert nem látták amikor kitért a lövés elől. Ebből az a tanulság, hogy a jedik nem a legyőzhetetlenségükkel tartották a békét galaxisszerte sok éven át, hanem azzal, hogy felismerték azt, hogy mi is van Itt, és természetesen cselekedtek, ahogy azt a helyzet megkívánta. A mai ember sokat tanulhatna akár a jediktől, akár a keleti bölcsektől, mert ha nem ismeri fel azt, hogy mi van Itt, akkor olyan helyzetetekbe kergetheti magát, amibe nem is akart igazán. Így aztán megnézheti magát, hogy miért is vette meg ezt a nem neki való ruhát, miért dolgozik ezen a nem neki való helyen, miért vette el ezt a… stb. Tudni azt, hogy mi is van Itt, annyit tesz, megfelelő önismerettel és helyzetfelismerőképességgel rendelkezni. Például a bölcs ember a sor VÉGÉRE áll, nem azért mert úgy gyorsabb, hanem mert úgy helyes. Aki tudja, mi van Itt, az nem feszegeti a határokat, nem akar lehetetlent. Ahogy azt a keleti bölcsek mondták: a hosszú élet titka egy betegség. Ha nem nézünk szembe a ténnyel, hogy nem vagyunk erőművészek és megpróbálunk felemelni egy kocsit, szépen megnézhetjük magunkat. Azonban akármennyit is eddzünk, tudnunk kell, hogy a világ legerősebb embere se tud eltolni egy tehervagont. A keleti bölcs és a jedi felismeri, hogy az optimális nem egyenlő a maximálissal. Az eleget nem lehet fokozni, nincs olyan, hogy „elegebb”, a sokat lehet fokozni, Lehet többet keresni, termelni, vásárolni. Ahogy a kínai birodalom kibírt 5000 évet, és ahogy a Köztársaság is sokezer évig képes volt megmaradni, az annak volt köszönhető, hogy az emberek ismerték az elég fogalmát. A nyugati világ ezt az állapotot lenézően „stagnálásnak” titulálja, ami igaz olyan szempontból, hogy nem fejlődött, de ha az ember belegondol, igazából nem is volt hova. Volt gazdaság, volt erkölcs, vallás, kultúra, törvény, meg volt az ideje a cselekvésnek és meg volt az ideje az elmélkedésnek is. Ahogy a keleti embert a nyugati, úgy a jedit is a sith lenézi, élhetetlennek tartja, nem veszi észre, hogy éppen ő az, aki az egyensúlyt felborította. Anakin azért áll át a sötét oldalra, hogy megmentse feleségét. A sors iróniája talán, hogy épp ő miatta hal meg Padme.

Ha belegondolunk az élet számos területén így van ez. A manager boldog szeretne lenni. Mivel nem veszi észre, mi van Itt, elhiszi, hogy tényleg attól lesz boldog, ha újabb és újabb dolgokat vesz magának, a végére már annyi mobilja és kocsija van, hogy nem tudja őket hova rakni, de még mindig nem boldog. Ettől persze csalódott lesz, aki pedig csalódott az a mai világban vesztesnek számít. Ez félelmet szít benne, a félelem haragot, a harag gyűlöletet. Tessék, már át is állt a sötét oldalra. Az ember nem lehet tökéletes, ha ezt nem ismeri fel, boldogtalan lesz, mert nem fog megfelelni a maga elé kitűzött ideával, és ez gyakran vezet önpusztításhoz, pedig neki inkább az ideát kéne elpusztítani. Anakin is boldogtalan, mert nem érti meg, hogy egy jedi nem mindenható. Palpatine helytartónak elhiszi, hogy az a megoldás, ha még több hatalmat szerez, így indul el a sötét oldal felé vezető úton. A Jin és a Jang, bár ellentétek, nincs közöttük kitüntetett jó és rossz, ahogy azt a nyugati ember gondolja. A Jang az élet, de az élet a halál nélkül csak öncélú elfajzás lehet, ezért magában a Jang is rossz. A rossz nem feltétlenül csak pusztítással jár, a sitheknek sokkal többféle ereklyéje van. A mai elfajzó világ is sok mindent teremt, termel (ha mást nem, hát szemetet), a kérdés csak az, milyen áron. A sithek sok fajt, kultúrát teremtettek, bár ezek nincsenek benne a filmben. A jedi és sith ellentéthez hasonló problémák sok más kultúrában is előjönnek, mivel az emberben ott lapul a birtoklás vágya szíve legmélyén. Az ész nem elég a boldogsághoz, bölcsesség és béketűrés is szükséges, bár ezek hátránya, hogy nem lehet intenzív kurzuson tanítani őket, így a mai világban a bölcs és a béketűrő lassúnak és haszontalannak látszik. Ezt a Tao Te King harmadik fejezete frappánsan megfogalmazza:

Ha nem emelik fel az okosakat,

A nép közt rend és béke fakad;

Ha nem kell többé a ritka, drága,

Megszűnik a nép kirablása;

Ha nem a vágy uralkodik,

A nép szíve megnyughatik.

Az erő legyen veletek… (ez már nem a Tao Te King)